Az igazat, az igazat, a hopp, hopp, hopp

Tavaly tavasszal összeültek a filmet papíron kritizálók, és azt mondták, hogy amit az internetes filmkritikusok csinálnak, az "kattintott kőkorszak".

Telt-múlt az idő, és a magyar filmesek úgy érezték, hogy papíron is jelenik meg bántó kritika, és akartak beszélni róla.

Ezen utóbbi beszélgetésen magam is jelen voltam, és az esélytelenek teljes nyugalmával bátorkodom hozzáfűzni pár gondolatot az elhangzottakhoz.

A nyugati filmek reklámjaiban szoktak idézni egy-egy sort egy nevesebb kritikustól. Idehaza nincs meghatározó kritikus, akit idézni lehetne. (Durst György)

Jó úttörő ott segít, ahol tud :)
Filmhu a Fövenyóráról: "A legtökéletesebb, a legpontosabb és a legigazabb színészi játék"

Kérdés, hogy hihetünk-e az egysoros idézetekben?
Manapság már minden B kategóriás DVD borítóján olvasható egy ínycsiklandozó mondat, a kevés művészi értéket felmutató bestsellerek borítóján pedig legalább fél tucat egysoros "ajánlást" találunk. Ezt akarjuk?

Roger Ebert ezt mondja a Taxidermiáról a Meat the Press című szösszenetében:
I am sure “Taxidermia” it is an important film and certainly a brave one, but I doubt if I know anyone who would thank me for recommending it.
(Biztos vagyok benne, hogy a Taxidermia egy fontos és bizonyára bátor film, de senkit sem ismerek, aki megköszönné ha ajánlanám neki ezt a filmet)

Tehát az ajánlás a DVD borítón:
Roger Ebert: "egy fontos és bizonyára bátor film"




Házi feladat: találjunk "mérvadó" ajánlásokat a Deltára és a Dolinára!
Tipp: a külföldi kritikusokhoz a www.mrqe.com oldalról is elindulhatunk.


Nincs nagyobb baj a filmkritikában, mint az országban általában. (Kamondi Zoltán)

Ezzel egyetértek, kiegészítve azzal, hogy a filmszakmában sem nagyobb a baj, mint az országban általában.

A politika a lehetőségek művészete. Milos Forman emlékirataiban a film is a lehetőségek művészete, és a meg nem született film a lehetetlenség művészete. Mit tehet a kritikus, ha lát egy "lehetetlen művészetet", egy olyan filmet, aminek nem lett volna szabad megszületnie?


Minden filmrendező a maga André Bazinját keresi, és minden kritikus a maga Godard-ját. (Báron György)

És mit keres a néző -- mély mondanivalót, vagy egy kis szórakozást?

A székely a kocsmában iszogat, jön a fia:
- Édösapám, édösanyám üzeni, hogy jöjjön haza!
- Nem megyek, inkább ülj le, oszt igyál mög egy felest!
A fiú iszik.
- Na, milyen volt?
- Pűha, ez szörnyű.
- Na, most szépen hazamész és megmondod az anyádnak, hogy nem szórakozni járok ám én ide!


Az állatkerti állatokhoz kikiáltót rendszeresítenek. Amikor a közönség odamegy az oroszlánketrechez, akkor az oroszlánt nézi, viszont amikor hazamegy, azt fogja elmondani, amit a kikiáltótól hallott. Ez a kritika funkciója, hogy formálja az emberek véleményét. (Bernáth László)

Tetszik a hasonlat, de azért megjegyezném, hogy a véleményformálás csak bizonyos korlátok között működik. Ha a kikiáltó egy bájos kis fehér nyusziról azt mondja, hogy "íme, az afrikai őserdők legveszedelmesebb fenevada", akkor a közönség tudni fogja, hogy ez egy újabb Monty Python produkció :)


Konkrét eset: egy kritikus azt írta egy műről, hogy "egy bomlott agy terméke". Per lett belőle.
A helyes viselkedés: a kritikus a műről az égvilágon bármit leírhat, de az alkotó személyét nem szabad bántani. Ha az alkotó úgy érzi, hogy igaztalanul megbántották, akkor egy másik írással válaszoljon, ne meneküljön a paragrafusok mögé. (Bernáth László)

Mély egyetértés, hozzátéve, hogy civilizált társadalmakban az alapvető emberi viselkedési normákat az első hat év során sajátítják el -- főiskola vagy egyetem ezen már sokat nem változtat.


Ma Magyarországon nincs olyan szaklap, mint a Variety, ami biztos útmutatót adna a közönségnek. (Kamondi Zoltán)

Szerintem nem létezik olyan, hogy "biztos útmutató". Én nagyon sokáig kerestem az igazi kritikust, és sok keserves csalódás után rájöttem, hogy a kritikus is emberből van, és csak magamban bízhatok igazán.

Amennyiben valaki a Varietyben véli megtalálni az igazit, akkor ezt kell beírni a böngészőbe: www.variety.com

Imigyen szól a Variety a Dolináról:
"Despite some powerful performances, this adaptation of a 1999 novel by Adam Bodor lacks a sympathetic character to identify with, making it seem cold and hollow. Item will be most at home in fests and national film weeks."
(Némely kiváló színészi alakítás ellenére Bodor Ádám 1999-ben írt regényének adaptációjából hiányzik egy szimpatikus karakter akivel azonosulni lehetne, ami egy kitöltetlen hűvös űrt hagy maga után. A mű fesztiválokon és nemzeti filmheteken fog otthonra lelni.)

Ezt tudjuk meg a Deltáról:
"Delta" is a beautifully atmospheric vessel that will seem infinitely deep to some and chafingly dry to others. Pic is sure to be in demand at high-profile fests, but will strain for sales beyond the most enlightened of arthouse havens and specialty disc labels.
(A Delta egy hangulatos utazás, ami egyeseknek végtelenül elmélyültnek, másoknak pedig felületesen unalmasnak tűnik. A felvételek kielégítik az igényesebb fesztiválok kívánalmait, de a film csak a legfelvilágosultabb művészmozikban és speciális lemezgyűjtő boltokban talál menedéket.)

A végkövetkeztetés a Taxidermia esetében is hasonló:
"Story of a series of Magyar men who carry a ghastly gene or eight across three generations is fascinated with the logistics of biology and mortality but has little to say beyond its jaw-dropping special effects. Stomach-churner is a natural for midnight fest slots but much more problematic for theatrical distribution."
(Magyar emberek története, akik egy rettenetes mutációt örökítenek tovább három generáción keresztül. Káprázatosan mutatja be a biológiai anyagcsere folyamatokat és a halandóságot, de a bámulatos trükkfelvételeken túl nincs sok mondanivalója. A filmfesztiválok éjfélre időzíthetik a gyomorforgatást, azonban a mozikban való forgalmazás ennél sokkal problematikusabb.)

A magyar kritikusokból hiányzik a szeretet, gondoskodás és törődés a magyar film iránt (Kamondi Zoltán)

Egy jó kritikus rávilágít a film jól sikerült elemeire, és a kevésbé sikerült részeket sem rejti véka alá. A kritikus jóindulattal kell áthidalja a film kisebb nagyobb hibáit, de a kritikus is ember, és én meg tudom érteni ha elszakad a cérna, amikor Grand Canyont kéne áthidalnia az ő sokszor próbára tett jóindulatával.

A kritikus nem szeret rossz filmet nézni, és az olvasótáborát is meg szeretné óvni ettől a szenvedéstől -- de mindezt azért csinálja, mert szereti a filmet és szeretne jó magyar filmeket látni a későbbiekben.

Természetesen az ordenáré stílusra nincs mentség. Meg lehet azt írni okosan is :)


Mundruczó mesélte, hogy milyen remekül felkészült újságírókkal találkozott Franciaországban (Báron György)

Felkészült forgalmazóról beszélt másnap Mundruczó a magyar film külföldi esélyeiről szóló beszélgetésen. A Delta franciaországi forgalmazásával kapcsolatban megállapította, hogy mennyire tisztán látta a helyzetet a francia partner, hiszen azt kérdezte tőle: "Hogyan kategorizáljuk, milyen szlogennel csábítsuk be a nézőt a filmre, úgy, hogy az ne érezze magát átverve?"
Ez szerintem nem felkészültség. Ez empátia, ez egy másik kultúra. Az embertársainkat nem becsapni -- ez megint olyasmi, amit az első hat év során lehet megtanulni. Vajon mit mondana a francia forgalmazó, ha eljönne Magyarországra, és rádöbbenne, hogy itt átverés nélkül nincs élet? Itt a külföldről behozott filmeknek már a címét is úgy kell átfordítani magyarra, hogy arra az anyja sem ismer rá?


Ha lenne magyar Variety, akkor azt utálná igazán a magyar filmszakma. Az onlájn kritikában néha felfedezhető a Variety szellemisége. (Szekfű András)

Így igaz -- a Dolina, a Delta és a Taxidermia filmekről a magyar onlájn kritika és a Variety egyaránt azt mondja, hogy az esetenként lenyűgöző képi megoldások ellenére mindhárom film "fesztiválfilmként" fogja végezni.


Van olyan kritikus, aki elvből nem kvaterkázik az alkotókkal, mert akkor már korrumpálódik. (Szekfű András)

Örömmel hallom, hogy vannak olyanok is, akik komolyan gondolják :)
Én azért azt is el tudom képzelni, hogy le lehet ülni és lehet beszélgetni az alkotókkal, oszt másnap meg lehet írni az igazat, az igazat, a hopp, hopp, hopp :)


Ki hitelesíti a kritikust, a szakma vagy az olvasótábor? (Dudás Viktor)

És a kérdés folyománya: ki hitelesíti a filmet, a kritikus, vagy a nézőközönség?
Ez egy állandóan visszatérő költői kérdés, amire mindenkinek megvan a saját válasza.

Kialakult egy olyan elitista szemlélet, hogy a közönségsikernek örvendő mű, az csak értéktelen vacak lehet, hiszen a tömeg ostoba és nem tudhatja, hogy mi a jó és mi a szép.
Alaposan körbejártam a kérdést, és megfogalmaztam a közönségsiker első főtételét:

A közönségsiker nem képvisel mindig értéket, de az érték mindig közönségsikernek örvend.

Néha előfordul, hogy egy művészt vagy egy művet nem értékelnek megfelelően a kortársak, de ilyenkor nem a közönség utasítja el a művészt, hanem egy szűk érdekcsoport akadályozza az érvényesülést.
A tanú című filmet elkészülte után dobozolták. Egy évtizeddel később, amikor végre műsorra tűzték, minden reklám nélkül hosszú sorok kígyóztak a pénztárak előtt. Ostobázhatjuk-e a sorban állókat?

Vannak "műértők" akik valósággal irtóznak a közönségsikertől, és ezt egy szellemes mondással is alátámasztják:
"Egyél sz@rt, egymilliárd légy nem tévedhet!"

Említett "műértőink" nem veszik figyelembe, hogy az embernél és a legyeknél másfajta szempontok érvényesülnek. Amennyiben egy kis empátiával viseltetnének a legyek iránt, akkor rájönnének, hogy az egymilliárd légy valóban nem téved -- mint ahogy nem téved egymilliárd növény, amikor bőséges terméssel jutalmazza a trágyázást.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem könnyű legyekkel empatizálni, ezért ajánlok egy másik alternatívát -- Istent (filmrendezők előnyben :))
Isten tévedhetetlennek teremtette a legyeket, mint ahogy tévedhetetlennek teremtette az összes állatot és az összes növényt, de még a vírusokat is, a baktériumokat is, és az összes protoplazmát. A Földön csak egy lény van aki tévedhet -- az ember.


A nagy tömeg ritkán okos, de nem is ostoba. (Dudás Viktor)

Egyetértek.
Abraham Lincoln megállapította a tömegek butíthatóságának a korlátait is:

"You can fool some of the people all of the time, and all of the people some of the time, but you can not fool all of the people all of the time."
(Bolondíthatsz néhány embert mindig, és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit.)


A filmkritikusok nem foglalkoznak a tévéműsorokkal, pedig a Barátok köztet naponta többen nézik, mint egy év alatt az összes magyar filmet. (Dudás Viktor)

Amikor utoljára néztem tévét (jó sok évvel ezelőtt), akkor úgy találtam, hogy a Barátok közt, a kibeszélő show-k és a valóság show-k legfőbb értéke a műsor sugárzásának időpontja.

Az osztrák-magyar határon a vámtiszt felnyittatja a Trabant csomagtartóját, s rögtön kiszúr egy hatalmas zsákot.
- Ebben mi van?
- Madáreledel - feleli az autós. - A papagájnak viszem.
- Nyissa ki!
Az autós kibontja a zsákot: húsz kiló babkávé van benne.
- Aha, szóval maguk babkávéval etetik a papagájt? - kérdi gúnyosan a vámtiszt.
- Eszi, nem eszi, nem kap mást!


Azért veszítette el a magyar film a nézőit, mert rossz a filmtörvény, a film forgalmazása nincs eléggé támogatva. Egy magyar művészfilm esetében az ötezer néző már jónak számít. (Kamondi Zoltán)

Ha ötezer néző nem generál további százezreket, akkor annak egy oka van: a film maga.

Ha nem szerethető a magyar film, akkor tegyük kötelezővé? Jobb film lett a Honfoglalás és a Hídember attól, hogy iskolás csoportok programszerűen látogatták?

Még néhány törvénymódosítás, és végül kötelező lesz havonta egy magyar filmet megnézni (ezt az APEH fogja ellenőrizni :)


Az, hogy olvasott valami, az még nem érték (Báron György)

Így igaz. Tulajdonképpen ez a megállapítás a közönségsikerre vonatkozó főtételem első fele :)

Mondhatnánk úgy is, hogy a pénz nem boldogít (de a pénzhiány még annyira sem :)


Ronald Bergan, a Guardian filmkritikusa mondta, hogy ha egy fesztiválon a kritikusok és a közönség ugyanazt a filmet díjazzák, akkor mindig elgondolkodik, hogy jól választottak-e, mert a kritikus véleménye tíz év múlva is érvényes kell legyen (Báron György)

Ronald Bergan művelt, képzett és pallérozott elme, a közönség pedig átlagos képességekkel rendelkezik. Kérdés, hogy a szépet és a jót csak az átlag felettiek ismerhetik fel?

Szerintem az igazi művészet az, amikor az érték olyan elementáris átütő ábrázolással párosul, hogy azt az átlagos néző is könnyedén befogadja. Amennyiben Az ember tragédiájára csupán ötezren lettek volna kíváncsiak, és annak üzenetét csak a nagyon kiművelt közönség értené, akkor ma nem ismernénk a szerzőt és művét. Madách Imre azért van még mindig velünk, mert én a szerény képességeimmel is értem és érzem, hogy micsoda nagyszerű alkotással ajándékozott meg minket :)

Azt tanácsolom hát Ronald Bergannak, hogy ha egymásra talál a kritikus és a közönség, akkor ne bizonytalankodjon, hanem jegyezze meg magának a művet. Tíz év múlva vegye elő ismét a filmet, nézze meg még egyszer -- és ha még mindig tetszik, még mindig érvényes a film mondanivalója, akkor örvendezzen, mert ez azon ritka pillanatok egyike, amikor remekművet fedez fel a kritikus :)


Itt számokról beszélni nevetséges (Dettre Gábor)

Igen, a számok azok néha viccesek :)

Az egyetem rektora bekéreti a Kísérleti Fizika Tanszék vezetőjét és a szemére veti, hogy túlságosan sokba kerülnek az igénylési listán szereplő tudományos berendezések.
- Nézd meg a matematikusokat - mondja - nekik elég egy ceruza, egy papír meg egy szemétkosár. Vagy ott vannak a filozófusok, nekik elég egy papír meg egy ceruza.


Ami a magyaroknak "művész film" az nyugaton "difficult film" -- az EU nem korlátozza ezeknek a filmeknek a támogatási keretét (Kamondi Zoltán)

A difficult film valóban találóbb elnevezés, de mi legyen a difficult magyar megfelelője? Nehéz, bajos, netán fárasztó? Vagy legyen nemzeti film? (kicsit kisebb, kicsit sárgább, de a miénk :)


Az internetes fórumokon a "fesztiválfilm" dehonesztáló kifejezés. Ez furcsa, mert ha egy film eljut egy fesztiválra, az olyan mintha egy sportoló kijutna az olimpiára (Báron György)

Heuréka! Megvan a difficult film magyar fordítása -- fesztiválfilm :)

A fesztiválfilm önmagában nem dehonesztáló. Ez csak egy kategória, mint például a horrorfilm. Van aki kifejezetten erre gerjed.

Ha már szóba került a sport, úgy hírlik, hogy manapság már a magyar foci sem a régi, és egyre kevesebben járnak focimeccsekre. Vajon ki a hibás ezért? A sportújságírók? Ha az újságírók ezt írnák:

"igaz ugyan, hogy kikaptunk, de itt eredményről beszélni nevetséges, hiszen a magyar foci annyira szép és annyira más, mint a világ összes többi focija..."

akkor megtelnének a stadionok lelátói?