Üzenet a Holdról

December 1-én a Moonstone International művészeti igazgatója – Jean-Luc Ormiére hintette az igét Pozsonyban a Mediadesk hozzájárulásával a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál keretében. Jean-Luc nem mai gyerek: 1984-ben kezdett producerkedni, mintegy 30 fícsőr film tapad a nevéhez, melyeket Cannes-i, Velencei és sok más európai díjak fűszereznek. A kisegítője és vitapartnere nem kevésbé figyelemreméltó karriert mondhat magáénak: Juliette Sales producerként kezdett, de az ezredforduló táján ráérzett a teremtés ízére. Azóta írt mintegy tíz forgatókönyvet, melyeket egytől-egyik megfilmesítettek, vagy pedig fejlesztés alatt vannak. Csak ülök és nézek mint a moziban.

Development

Szerencsénk van. Jean-Luc megosztja velünk titkait és irigyli az előttünk álló fényes jövőt. Szerinte a dekadens nyugaton már nincsenek történetek, aki igazi drágakőre akar lelni, annak keletre kell orientálódnia.

Tételezzük fel, hogy együtt a szentháromság: az író, a producer és a rendező, és máris kezdődhet a development. Igen ám, de ha kezdetben vala az író a briliáns forgatókönyvével, akkor vajon milyen varázsigét kell elmormolni, ahhoz, hogy ott teremjen egy producer? A válasz ismerősen hangzik: szűkebb pátriánkban kell keresni az illetőt, mert ha ott nem találunk senkit, aki felkarolná ügyünket, akkor a külföldi producernek ez annyira gyanús lesz, hogy azonnal továbbáll.

A szerződés

Szerencsénk van, együtt az író és a producer és szerződnek. Az író eladja a jogokat a producernek. Egyszerűen hangzik, de nagyon sokféleképpen lehet adni-venni ezeket a jogokat: határozottan vagy opciósan, időtartamokat lehet meghatározni, melyek országonként különbözhetnek. Az opciós jog tipikusan 18 hónap, minimum és maximum összeget lehet megállapítani (a végső költségvetés függvényében), az opció minimum összegének 10%-át illik kifizetni a development kezdetén. Az opciós jog egyszer meghosszabbítható újabb 10% előleg kifizetésével, amennyiben viszont harmadik hosszabbításra is sor kerülne, az újabb 10%-ot már nem kell levonni a végösszegből. Az imént említett számok csak példák – a lényeg, hogy aláírás előtt el kell olvasni és meg kell érteni a szerződést – annak mind a 20 oldalát.

Jean-Luc egy megszívlelendő tanáccsal lát el minket: mivel közönséges embernek esélye sincs megérteni a sok jogi formulát, ezért a szerződés elején érdemes emberi nyelven, közérthető módon összefoglalni, hogy miről szól az egész paksaméta.

Némi bonyodalmat jelenthet, ha a fejlesztés során megoldhatatlan vita támad az író és a producer vagy rendező között. Ilyenkor valakit cserélni kell, vagy új írót kell behozni, jöhet az új szerződés és egy újabb feladat: megállapítani, hogy melyik író hány százalékkal járult hozzá az alkotási folyamathoz. A százalékot pontosan kell meghatározni, hiszen vérre – akarom mondani pénzre megy a játék :))

A forgatókönyvíró munkájáért járó teljes összeget illik kifizetni a forgatás megkezdésének napjáig. Előfordulhat, hogy a producer pillanatnyi pénzszűkére hivatkozva szeretné elhalasztani egyik kifizetést a projekt sikeres befejezése utáni időpontra. Juliette azon véleményen van, hogy a rendező vagy a színész ezt elfogadhatja, de az írónak nem szabad belemennie ilyen egyezkedésbe, mert a development megállhat anélkül, hogy megszületne a film, és akkor nem lesz fedezet a munkájának a kifizetésére.

Ha producerek lennénk, akkor még nehezebb lenne az életünk, nagyon sok mindenre kéne gondolnunk, sőt külön összeget kellene félretenni arra, amire nem gondoltunk. Az igazán jó producer addig nyújtózkodik, ameddig a takaró ér. Nincsenek túlvállalásai, tisztában van a bejövő pénzek és kifizetések időzítésével és mindenkit azonnal értesít az őket érintő változásokról.

A Hold másik oldala

A piszkos anyagiakon szerencsésen túljutottunk, most nézzük a fényes oldalt – az alkotás folyamatát. Jean-Luc két megjegyzésével kivívja csodálatomat. Egyrészt nem szereti ha megcélozzuk a közönség egy bizonyos rétegét. Szerinte inkább a jó filmet kellene megcélozni, és akkor minden rétegből többen lesznek rá kíváncsiak. A 30 filmet maga mögött tudó producer a treatmentet is utálja. Szerinte az csak a vágy felkeltésére jó, hamis ígéretekkel kecsegtet és félrevezeti a producert. Már-már azt hiszem, hogy teljes az egyetértés, de kiderül, hogy Jean-Luc átesett a ló túloldalára – őt nem érdekli semmi más, csak a nyers forgatókönyv. A zűrzavar akkor teljesedik ki igazán, amikor Juliette, a 100%-os eredményességű forgatókönyvíró pironkodva bevallja, hogy őt bizony érzékeny szálak fűzik a treatmenthez. Mivel ezen a téren mindenki azt mond és azt csinál amit akar, ezért én is bátorkodom elmondani szerény véleményemet. Én úgy vélem, hogy a reader akkor jár el helyesen, ha megpróbálja leutánozni a való világot.

Ha én elmegyek megnézni egy filmet a moziba, akkor lecsekkolom az írót, a rendezőt, a szereplőket, és elolvasom azt a pár soros figyelemfelkeltő írást, amiből kiderül, hogy nagyjából miről szól a film. Olvasóként ugyanezt tenném, elolvasnám a logline-t, tagline-t és a pár soros plot outline-t és ha még mindig érdekel a dolog akkor lássuk azt a könyvet. Ha TV-filmet fejlesztenék, akkor minden előzetes ismeret nélkül fejest lehetne ugrani a forgatókönyvbe, mivel ezzel a módszerrel tudjuk leginkább szimulálni a TV távirányítóját bambán kapcsolgató nézőt.

Ott maradtunk, hogy Jean-Luc elolvasta a forgatókönyvünket és tetszik neki – azaz sikeresen pályáztunk a Monstoone Screenwriters’ Lab vagy a Filmmakers’ Lab programjára. A forgatókönyvíró gyakorlat egyhetes időtartamú, és neves tanácsadók segítenek a következő lépés megtételében. A filmkészítő gyakorlat kéthetes, van benne előkészítés, 3 nap forgatás, 4 színész, kb. 10..12 fős stáb, utómunka, sőt még saját külön bejáratú zeneszerzőt is kapunk – és akkor még mindig nem említettem a tanácsadókat. Íme a paradicsom elérhető közelségben – csak pályázni kell.

The Day After

A másnap a forgatókönyv konzultáció jegyében zajlik. Semmi más nem kell hozzá, csak egy angol nyelvű forgatókönyv és 60 Euró, no meg egy kis szerencse. Az angol nyelvű forgatókönyv megvolna, és a 20.000 Ft sem olyan sok, amikor az a tét, hogy akár fel is fedezhetnek, de már kimerítettem az éves lottókeretemet. Sebaj, Jean-Luc bátorított, hogy küldjük el a forgatókönyvünket a Moonstone-nak és ha megnyerjük a pályázatot, akkor megnyílnak előttünk a mennyország kapui.

A küldés előtt még elolvasom az apróbetűs részt. Kiderül, hogy a forgatókönyvíró gyakorlat ára kb. félmillió és a filmkészítő gyakorlat ára majd egy millió. Egy világ omlik össze bennem. Értem én azt, hogy a dekadens nyugatnak is meg kell élnie valamiből, de még mindig fülemben csengenek Jean-Luc intelmei a producerekhez:

„Semmit sem szabad elhallgatni az alkotók előtt, mert ha a rossz híreket mástól tudják meg, akkor elveszíted a bizalmukat”.

Mekkora igazság, és micsoda szemléletes bizonyítás!

Sok hasznos dolgot tanultam, de még mindig nem tudom, hogyan jutok egyről kettőre?